Az alapoktól: országúti kerékpárok alapszintű szervizelése

Az országúti kerékpározásnak megvan a maga árnyoldala. Ez pedig a szervizelés és az ápolás.

Kezeket fel, ki akarja lemosni a biciklijét? Nem látok sok jelentkezőt, és nem is csoda - elvégre a bringázás sokkal szórakoztatóbb, mint slaggal forogni a bringa körül. De ha a karbantartásról van szó, az országúti kerékpározás némi előnyt élvez a hegyi kerékpározással szemben. Nem kell foglalkoznunk a rugózással, vagy a nyikorgó csapokkal. Ettől függetlenül az országútit is ápolni kell, és ma az alapokkal foglalkozunk.

Aki zsíroz, az süvít

A hajtás a kerékpár leginkább mozgásban lévő része, így magától értetődő, hogy mennyire oda kell figyelnünk rá. Az ápolás időintervalluma változó - sok múlik a használt kenőanyag típusán vagy a körülményeken, amelyek között bringázunk. De egy csikorgó lánc egyértelművé teszi, hogy itt valamit elhanyagoltak. A hajtás karbantartásának első lépése a lánc és a többi alkatrész zsírtalanítása. Ami magát a láncot illeti, én személy szerint az utóbbi időben jó választásnak találtam a Park Tool lánctisztítót. A fő előnye, hogy a kefék idővel cserélhetők.


Tisztítófolyadékkal kombinálva fényesre súrolja a láncot... hol vannak már azok az idők, amikor ezt két egymásnak szembe fordított fogkefével vagy egy ronggyal csináltam láncszemenként. Viszont a lánc hajlamos nagyon gyorsan koszolódni, ha a kazettára, a hajtóműre vagy a váltóban lévő görgőkre nem figyelünk eléggé (igen, a kosz ott is lerakódik, és meglepődnél, hogy milyen mennyiségben). Mindehhez használhatóak különböző kefék, speciális eszközök, amelyekkel hatékonyabbá tehető a tisztítás.


A szárítás után következik a kenés. Ha klasszikus csepegtető olajat/viaszt használsz, fontos, hogy csak a láncszemek tetejéről csepegtess. Sehol máshol nincs rá szükség. Én személy szerint a száraz időjárási körülményekhez igazodva kenem a láncot, mert ritkán használom a gépet esőben. Mostanában azonban egyre népszerűbb a lánc teljes viaszolása. Egy dolog azonban biztos - megfelelő kenéssel a lánc egyrészt nem köt magához annyi szennyeződést, másrészt pedig megtakarít néhány wattot tekerés közben.


A megnyúlt lánc is elvesz a teljesítményből, de ami sokkal rosszabb, hogy a többi hajtáselemet is jelentősen koptatja. Szerencsére országúton nem kap a lánc akkora terhelést, mint terepen - kevesebb kosz, kevesebb nedvesség, és általában kevesebb kereszteződés váltás közben. Az elhasználódást nagyban befolyásolja a vezetési stílus is. Aki többet pörget, az előnyben van az erőből pedálozókkal szemben. De mégis, kb. 1500-2000 km után rendszeresen ellenőrizni kell a nyúlást egy láncmérővel, és időben cserélni.


Hasonlóképpen figyelj oda a váltóbowdenekre is, ha még nem elektromosat használsz. Ha nem volt esésed, és ennek ellenére a váltó hirtelen elkezd "rakoncátlankodni", javaslom, hogy kísérd figyelemmel - ez lehet az első jele annak, hogy a bowden hamarosan el fog szakadni. Vagy annak, hogy már túlságosan megnyúlt, és megérett a cserére. Ha váltás közben búg a bringád, akkor az akkuban lévő töltöttségre kell figyelned - de ez csak elektromos váltóknál érvényes.

Külsők - hatékonyság és kényelem egyaránt

A kerekek és a hozzájuk tartozó gumik kiválasztásáról legutóbb már írtunk egy keveset. De még a legdrágább külső gumik is "használhatatlanok" lesznek, ha nem a megfelelő nyomást választjuk. Ez számos változó eredménye - a belsős vs. belső nélküli gumik, az út állapota és a versenyző súlya játszik a legnagyobb szerepet az egyenletben. Általánosságban elmondható a következő: belső nélküli gumik esetében alacsonyabb nyomást kell választani, mint a belsős gumik esetében ugyanolyan súlyú versenyző esetén.

Egy száraz és jó minőségű út valamivel nagyobb nyomást bír el, mint egy rossz minőségű és nedves út. Ugyanakkor egy nehezebb versenyzőnek valamivel magasabb nyomást kell választania, mint egy könnyebb versenyzőnek. Ha nincs kedved kisérletezgetni, ez a SRAM vagy SILCA által készített kalkulátor jó kiindulási pont.


A belső nélküli gumik kicsit több törődést igényelnek, mint a hagyományos belsős gumik. Ennek oka, hogy a bennük lévő tömítőanyag nem tart örökké, így azt rendszeresen pótolni kell. Az ajánlott intervallum és mennyiség gyártónként eltérő, ezért kövesd inkább az erre vonatkozó, a csomagoláson található utasításokat. Az utántöltés mellett érdemes időről időre leszerelni a külsőt, hogy a tömítőanyag maradványait letisztítsd.


Néhány dolog azonban mindkét belsőtípust összeköti. A nyomást minden tekerés előtt ellenőrizni vagy beállítani kell. Nem minden tubeless gumi tartja tökéletesen a nyomást. Különösen, ha már elég sok tömítőanyag van benne, egyes gumik hajlamosak elég gyorsan "elengedni" a nyomást. Ha a belsőnyomás túl alacsony, fennáll a gumi felütésének veszélye. Figyelni kell a gumik kopását is.

Nyilvánvaló, hogy a gumik általában több ezer kilométert bírnak (én például a 68 kg-os súlyommal sem futottam le a gumikat 8000 km után). De a túl gyakori defektek vagy a sérült gumifelület egyértelmű jelei annak, hogy itt az ideje a cserének. Egyes gyártóknál a gumikon kopásjelzők is vannak - a Continentálon például két apró gödröcske.

Kattogó hang és annak gyakori okai

Különböző recsegő hangokat hallgatni kerékpározás közben egyáltalán nem kellemes. A kattogógást leggyakrabban a szennyeződés behatolása okozza valamilyen érintkezési felületre. Az előfordulási helyek a következők:

• nyeregcső a vázban,
• nyereg és nyeregcső kapcsolódási pontja,
• nyereg sínei önmagában és a sín és a nyereg találkozási pontjai,
• kerekek meglazult küllői,
• középcsapágy,
• fejcsapágy,
• villanyak és kormáynszár közti rész,
• ha nem aero kormány és kormáynszár kombinációval tekersz, akkor akár a kormány-kormányszár összekötése,
• pedáltengely.

A megoldás szerencsére elég egyszerű. Keresd meg a kattogás forrását, tisztítsd meg a kérdéses területet, kend be megfelelő kenőanyaggal (vagy karbonpasztával), és húzd meg az előírt nyomatékkal. Aztán csak bízni kell abban, hogy a kosz nem kerül vissza oda olyan hamar.

A fék a biztonság alapja

A fékek talán mindennél jobban megérdemlik a figyelmünket a kerékpáron. Egy nyikorgó lánc túlélhető (bár fájó füllel). Működő fékek nélkül azonban rosszabb a helyzet. Kezdjük a felnifékekkel, mivel ezeket sokkal könnyebb karbantartani. Csak a fékpofák kopási szintjét kell szemmel tartani. Itt is segítségünkre lehetnek a rajtuk található barázdák.

Bár a felnik nem kopnak le olyan gyorsan, mint a fékbetétek, de évente legalább egyszer ezek is megérdemlik a figyelmet. A fékbowdenek helyes feszítése szintén fontos. Ez a mechanikus tárcsafékekre is érvényes, bár ezek funkcionálisan közelebb állnak a hidraulikus tárcsafékekhez.


A hidraulikus tárcsafékek már egy kicsit igényesebbek működés szempontjából. Számos dologra kell odafigyelni:

• A tárcsák kopási szintje - minden gyártó rágravírozza a tárcsáira a megengedett minimális vastagságot. Ha ezt elérted, a tárcsát ki kell cserélni.
• A fékbetétek kopási szintje - a fékbetéteket csak szemmel kell ellenőrizni, de az élettartamuk végének közeledtét jelzi a megnövekedett fékkarút.
• Légtelenítés - ezt (szintén) jelezheti a megnövekedett fékarút. Jelentősebb azonban a fékteljesítmény gyors csökkenése.
• Fékrendszer elszennyeződése - ez általában a szervizelés során elkövetett apró figyelmetlenségek eredménye. A tárcsák általában nem szeretik a zsírt. Ez azt jelenti, hogy nagyon óvatosnak kell lenned a fékek légtelenítésekor, a hajtás tisztításakor, a gumik tömítőanyagának hozzáadásakor. Amikor ilyen dolgokat csinálsz, használj tárcsavédőt.

Azt azonban el kell mondani, hogy a fékek légtelenítése egy kicsit nehezebb feladat, amihez speciális kiegészítőkre van szükség. Tehát ha nem mersz nekivágni egyedül, akkor mindig van lehetőséged szervizt választani.

A kerékpár körüli alapszervizelést mindenképpen érdemes elsajátítani. Egyrészt kétkerekű kedvenced tartósabb alkatrészekkel hálálja meg a karbantartást, másrészt pedig pénzt takaríthatsz meg a szervizelésen.